2014. október 15., szerda

Zsombi és a kiscicák


2013. május 21-én született 4 kiscicánk. Zsombi a macskát egész terhesség alatt rugdosta, amikor csak lehetősége adódott. Reméltem, hogy ez majd a szüléssel átfordul, de nem egészen így képzeltem el, ahogyan végül történt. Esős nap volt. Délben fedeztük fel a tényt, hogy a cica hasa eltűnt. Zsombi a délutáni alvásból már lázasan ébredt, de akkor még csak 38,5 C fok körüli volt a hője. Mikor megtaláltuk a kicsiket, akkor tovább indult felfelé a menet, 39,5 - 40 C fok között mozgott. Semmi egyéb fizikális tünete nem volt a lázon kívül. A szokásos homeopátiás lázszerek nem használtak, de én nem akartam szintetikus gyógyszerrel elnyomni ezt a fontos jelzést, míg nem derítettem fel az okát. Közben folyamatos kapcsolatban voltam a mentorommal, és próbáltunk rájönni a helyzet nyitjára. Másnap délutánra állt össze a kép, mikor a 40,8 C fokot kerülte el a hőmérő higanyszála. Addig az események 2 szálon futottak a fejemben: van egy lázas gyerekem, és mellesleg cicáink születtek. Aztán leesett: Zsombi dühös, nagyon dühös. Lejátszódott benne újra Rozi születése, hogy már megint kevesebb jut anya figyelméből. Még mindig a fülemben csengenek a mentorom szavai: "A kutyások a múltban élnek, a macskások a jövőt tervezik. A ti gyereketek pedig eléggé sötéten látja a jövőjét ebben a családban." Ezek után adtam egy lázcsillapító kúpot, megfürödtünk, és hagytam a vizet jól kihűlni. Végül összebújtunk az ágyban, és Zsombi gyorsan elaludt. Elsuttogtam neki, hogy joggal haragszik, én sem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz a helyzetünk, mikor Rozi megszületik. Aztán bocsánatot kértem, és még elmeséltem, hogy a cicákat az anyukájuk fogja felnevelni, nem vesznek el több figyelmet tőle. Ezek után a láza megindult lefelé, és másnap reggel tünetmentesen ébredt. Veronika utólag még annyit tett hozzá a történethez, hogy Zsombi kb. így gondolkodhatott Rozi érkezésekor: "Hát hülye ez a nő? Még rám sincs elég ereje, minek ide még egy gyerek?!"

Köszönöm, hogy túljuthattunk ezen! Ez is egy újabb megtapasztalása volt annak, hogy mindennek oka van. Meg kell tanulni olvasni a jelekben: a betegségek nem csak úgy ránk ugranak, hanem megmutatják, min kell változtatnunk. Ehhez fel kell nőni, leválni a szüleinkről, felelősséget vállalni magunkért és gyermekeinkért is.

Köszönöm Veronika! Köszönöm Égiek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése