2014. július 1., kedd

Kerekedik a világ...




Amíg nem tudtam, milyen érzés igazán jól lenni, addig azt sem értettem, hogy mennyire rosszul vagyok, csak sejtettem.
2013 tavaszán kezdődött, mikor megtapasztalhattam, milyen az, amikor energiával teli, békés és nyugodt vagyok. Ez az állapot ilyenkor csak 1-2 napig tartott, aztán a tudatalattim szeméttartalma gyorsan felemésztette, és újra visszakerültem saját poklomba. Számomra ez egy rettenetesen kemény időszak volt. Nem volt semmire energiám. 2 pici, nyűgös gyerekkel a nyakamban, sokszor úgy éreztem, nem éljük túl. Azok a pár órás jóllétek éltettek ilyenkor, hogy igenis van miért küzdeni. Ekkor küldték az Égiek számomra Veronikát is.
Rengeteget tanulhattam az ő segítsége által:
- Megértettem a dühöm okát, és láthattam, mennyi energiát vont el tőlem, amit eddigi életem során gyűjtögettem.
- Generációk óta görgettük a szeretet- és energiahiányt, valamint a férfi-női minta eltolódását. Megértéssel, oldó mondatokkal, hálával és köszönettel felül lehet írni a régi mintákat, melyek lassan újra írják a mindennapokat.
- Megtapasztalhattam, hogy a gyerekek mennyire érzékeny tükrök, és csak akkor láthatom a valódi énjüket, ha saját magam is jól vagyok.
- A múltamban éltem, a régi dolgokon rágódtam. Hiába töltöttem a gyerekem mellett 24 órát, emiatt mégis úgy élte meg, hogy nem voltam vele.
- Leraktam a régi párkapcsolatok súlyos puttonyát is, mintha prés alól szabadultam volna. :)
- Lassan kirajzolódik az utam, miért jöttem, mi a feladatom.

1 éve, hogy meghaltam, és újjá születhettem.
Általában jól vagyunk. Néha vannak borulások, de viszonylag gyorsan rendezem. A gyerekek boldogak, szépen jönnek a fejlődési ugrások. Zsombi ma tanult meg pótkerék nélkül bringázni, Rozinak úgy 10%-os az ekcémája a legrosszabb időszakhoz képest.
Úgy jó minden, ahogy van - hálás vagyok minden megtapasztalásért!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése