2014. július 29., kedd

Itt a sztorim - Magamról



Egész eddigi életemben energiahiányosan tengődtem, de én úgy hittem, ez a normális állapot. Utólag visszagondolva már az egyetemi évek alatt is voltak jelek, amik erre utaltak, pl.: gyors kifáradás, "mintha ott se lennék" érzés... Mikor dolgozni kezdtem, szinte egyfolytában halálosan fáradt voltam, de azt hittem, ez együtt jár az ingázással és a munkámmal.
Aztán megérkezett Zsombi, aki sokszor volt nyűgös, de még akkor sem gyanakodtam. 15 hónapos volt, mikor elkezdett harapni, minket és más gyerekeket is. Másfél éves kora körül kezdett kicsúcsosodni, hogy velem valami nagyon nem stimmel. Hirtelen nagyon agresszív és dühös lettem minden apró dolog miatt. Pár hónappal később, mikor Rozi is megérkezett a hasamba még meredekebb szakaszba értünk. Alig bírtam mozdulni is, és egyfolytában kiabáltam a fiammal. Próbáltam megoldást találni, voltam többször családállításon, csak a felszínt kapargattuk. Tudtam, hogy sok gyerekkori sérelem is van bennem, de éreztem, hogy valami mélyebb düh uralkodik felettem. Valahogy túléltük ezeket a hónapokat, s megszületett Rozó. 2013. január 7-én a férjem visszament dolgozni, anyám megérkezett segíteni, a lányom fejét elöntötte a koszmó, az arcát pedig a kiütések. Bennem még mindig nem állt össze a kép, hogy mi is történik velem/velünk. Rozi mindemellett nem aludt éjszakánként, nappal sokat nyűglődött és rengeteget bukott. Az igazi áttörés áprilissal kezdődött. A homeopata képzésen Rozi kiválasztotta magának Annamáriát, az egyik tanáromat. Rettenetes bömbölésbe kezdett, és valami olyan történt, amit egyszer majd külön megírok. A szituáció oldódása után Annamária elkezdte mondani, hogy ez a gyerek rettenetesen dühös rám, ezt mutatja az ekcéma. A koszmó azt jelzi, hogy a máj és az epehólyag működése terhelt. A bukások azért vannak, mert a tejem rossz minőségű (tele van a rossz rezgéseimmel). Ettől kezdve az volt a feladatom, hogy írjam össze, miért is vagyok dühös, aztán égessem el. Írtam-írtam, már úgy éreztem, hogy mindent kiírtam, mégsem javult igazán a helyzetünk. Közben folyamatosan hullámvasúton ültünk: Annamária letisztított, feltöltött, kicsit szuperül voltunk, aztán irány újra a szakadék. A szakadék sokszor annyira mély volt, hogy nézegettem a késeinket.
Júniusban akadtam rá Veronikára, akinél a magzatkommunikáció fogott meg. Reméltem, hogy Rozitól is meg tudja kérdezni, hogy miért haragszik rám ennyire. Igen, megtudta... :) és olyan információkhoz jutottam, amikre az Égiek tolmácsolása nélkül senki (egyéb halandó terapeuta) sem gondolt volna.


Folytatás: Itt a sztorim 2. - A felmenőkről

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése