2014. július 29., kedd

Itt a sztorim 2. - a Felmenőkről


A történetem női ágon a dédszülőknél kezdődik.

A dédimamám és dédipapám szerelemből házasodtak. Mivel dédipapa lustaságát a tüdőbetegségére fogta, ezért dédimama látta el a férfiszerepet is, egész nap dolgozott a házban, a kertben és az állatokkal, éjszakánként varrt, Pestre a Hold utcai piacra járt fel eladni az áruját. 6 gyerekének nem nagyon jutott a szeretetből, az elsőt 1 évesen odaadták a nagyszülőknek, mikor jött a következő gyerek, és nem is került többé vissza a szülői házhoz. Így ő azt irigyelte, hogy a többi 5 otthon lehet, míg a kisebbek meg nővérükre voltak féltékenyek, hogy mennyivel több anyagi jó jut neki.


A mamám 3. volt a sorban. Annyira szegények voltak, hogy már kislány korában odaadták az urasághoz pesztrának. Így egyrészről elszipkázták az energiáját, másrészről nem kapta meg a szükséges szeretetet. Ráadásul, hozzá kellett mennie a papámhoz, mert már nem bírták otthon eltartani. Papa 17 évvel idősebb volt nála, nem mellesleg a falu összes trófeáját begyűjtötte már addigra. Egyszer még az oldalát is felhasították vasvillával, mert egy szénaboglyában más feleségével találták meg. Szóval a mamámra visszatérve: dühös volt mindenkire, általában mindig összeveszésben állt valamelyik falubélivel. A másik pillanatban meg maga volt a nyájasság és "mindentmegteszekérted", hiszen igyekezett a környezete összes energiáját és szeretetét begyűjteni.

Szóval anya ide született bele. 2 bátyja után ő a 3. a sorban, sokszor mondta neki a mamám, hogy "már azt se tudjuk, hogy csináltunk". Az anyám is energia- és szeretethiányosan nőtt fel, ráadásul olyan életet választott, ahol le kellett törni az egóját, mindenhonnan azt kapta, hogy ő nem ér semmit. Végre kinyílott számára a világ a 70-es évek végén, mikor férjhez ment, és beköltöztek a városba. Ekkor apám elkezdte nyúzni, hogy gyerek kell. Nem akart engem, de ezt még saját magának sem vallotta be. Engedett az unszolásnak, nem mert nemet mondani, hátha elveszíti a szeretetet. Azért jöttem hozzá, hogy megmutassam, mégis jó az anyaság. Nem sikerült. Ellopta az energiámat, ezért én úgy éltem meg a gyermekkorom, hogy folyamatosan féltem. Mivel apám rengeteget dolgozott, sosem volt otthon, így én lettem anya "okos nagylánya", és férje is egyben, meg a húgom apja. (Utólag leírni ezt nagyon vicces! :D)

Így lett kerek a történet. Megértettem végre a dühöm okát. Átláttam anyám és a többi felmenőm helyzetét, ezért könnyedén ki tudtam mondani, hogy megbocsájtok nekik. Aztán megbocsájtottam magamnak is, hogy nem előbb jöttem erre rá.

Minden Veronikánál töltött alkalommal egyre könnyebb lett/em. Voltak még mélységek, de már nem volt igazi szakadék. Aztán a szinusz görbe úgy 4-5 hónap alatt teljesen ellapult, és megindult a felszálló ág. :)



Folytatás: Itt a sztorim 3. - Az ajándék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése